A Nő vs. A Férfi

Egy kedves ismerősöm ajánlotta, hogy olvassam el Csernus Imre A nő című könyvét. El is mentem megvenni, mintha megváltást vártam volna tőle, és olvastam, olvastam, olvastam. Nagyon durva volt, sok rész olyan volt, mintha pontosan rólam vagy a közelmúltbéli vagy a jelenbeli helyzetemről írta volna. Bár lehet olyan ez, mint a horoszkópok a magazinokban, mindenki magára tud húzni belőle valamit. Végül is, amíg ez hasznodra válik, addig ez nem gond.

Miről szól? Hát nyilván a nőről. Elsősorban párkapcsolati helyzeteket, viselkedésmintákat boncolgat, előtérbe helyezve a negatív példákat. Igazából semmi olyat nem ír le, amit ne tudnánk mindannyian, de mégis annyira más leírva látni ezeket a dolgokat, szituációkat, gondolatokat, következményeket. Más, jó értelemben. Mert így sokkal nyomatékosabb, mintha csak a fejedben cikáznának a gondolatok, vagy elmondanád egy barátnőnek. Őszintén szólva nem tudom, hogy tényleg a könyv volt-e, vagy csak szeretném ráfogni, de sok dolgot megváltoztatott bennem. Persze nyilván csak egy könyvtől nem lesz az életedben változás, ha elolvasod a Titkot, és tetszik, amit írnak benne, attól még nem esik a fejedre holnap egy zsák lóvé. El kell, hogy gondolkodjon rajta az ember, feltegyen magának kérdéseket, válaszolja meg őket, és ez alapján változtasson – ha akar. A könyv arra próbálja ösztönözni az embert (nőt), hogy legyen önálló, ne attól érezze magát boldognak és ne attól érezze magát nőnek, hogy van mellette egy pasi (vagy „pasi”). Ne maradjon egy olyan helyzetben, amiről igazából tudja, hogy jónak nem jó, viszont cserébe szar, mégis kényelmes, mert ezzel csak húzza a saját és mások idejét, amiből ki tudja, mennyi van. Érdemes a megszokás kényelmét feladni a bizonytalanért, mert abból még mindig kisülhet valami szuper jó dolog, és ezért megéri kockáztatni – a semmit, végül is. Persze ehhez bátornak és erősnek kell lenni. Ti azok vagytok? Én szeretném azt hinni, hogy már igen, és nem csak fejben, hanem ha kell, a gyakorlatban is. Amire úgy érzem még rávilágított nekem, az az, hogy muszáj az eszünkre (is) hallgatni. Azt hittem és mondogattam, hogy csak a szívére kell hallgatnia az embernek a párkapcsolati dolgokban, óó mekkora baromság! Ha az eszed mást mond, mint a szíved, akkor az előbbire hallgass! Az eszed képviseli az objektív oldalt, a logikus érveket, a tisztán látást (ha nem vagy tök sötét és ostoba), a szíved viszont tele van szubjektivitással, ami kétes, sőt abszolút egyértelműen negatív helyzetekben is képes a pozitív oldalra dönteni a mérlegedet. Amit nem szabad hagyni, mert idő és energiapocsékolás, semmi több.   

A könyv egyik fő kérdése, hogy mitől nő egy nő, illetve mitől jó nő. Már eltelt pár hét, mióta elolvastam, úgyhogy már nem is emlékszem, ki mit hozott ki válasznak, így megpróbálhatom magam megfogalmazni. Szerintem nagyon sok olyan tulajdonság van, ami jó nővé tesz valakit. Ilyen például az, hogy hogyan jár, hogyan gesztikulál, milyen a tartása. Nem hiszem, hogy aki nem tudja kihúzni magát – nem fizikai okokból, mint például sérült gerinc –, az sugározhat olyat a világ felé, hogy ő egy belevaló, jó csaj. Magamon is megfigyeltem már a könyv előtt is, hogy vannak napok, amikor egyszerűen rossz kedvem van és lehorgasztott fejjel tipegek mindenfelé. Nem szabad! Meg kell oldani azt, ami miatt rossz a kedved, hogy újra felemelt fejjel tudj lépkedni. Állati fontos a kisugárzás. Akiben harmónia van, aki boldog, magabiztos, jól érzi magát a bőrében, azt teljesen máshogy észlelik az emberek. Valami olyasmi lehet, mintha úgy mosolyognál rájuk, hogy közben nem is görbül felfelé a szád. Csak belülről jön, értitek. Vannak még olyan dolgok, mint igényesség, nem csak a külsőt illetően, hanem a szellemet, emberi kapcsolatokat és minden egyebet az élet különböző területein. Egy jó csaj szerintem feltalálja magát minden helyzetben, talpraesett, helyén kezeli a dolgokat és az embereket. Bátor.  Önálló, de mégis tudja a pasival azt éreztetni, hogy szüksége van rá. Tud gyenge lenni. Ki meri mondani mit gondol és mit érez. Akkor is, ha tudja, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Bele mer vágni új dolgokba. Tiszteli az embereket, és nem tesz olyat – főleg nem párkapcsolatban –, amit ha vele tennének, nem nézne jó szemmel. Őszinte. Nem szalad el a problémák elől, nem folytat struccpolitikát, hanem minél előbb meg akarja oldani őket.
Nem mondhatnám, hogy ez rám mind igaz, de fejlődök, folyamatosan, és most már tudatosan.

Minden csajnak, lánynak, nőnek nagyon ajánlom ezt a könyvet, akár boldog(nak tűnő) párkapcsolatban él, akár válságban van, akár szingli. 

Szerintetek mitől jó nő egy nő? Ti annak tartjátok magatokat? Miben kellene változnotok?

A férfi

Mivel a nő annyira tetszett, és olyan nagy hatással volt rám, úgy döntöttem, megveszem a férfit is. Először egyébként ezt akartam, de örülök, hogy ez csak a második lett, mert lehet, hogy ezután a nőt már kihagytam volna. Lehet, hogy csak azért nem tetszett annyira, mert nő vagyok, bár úgy érzem, ez a könyv sokkal inkább szól nőknek is, mint a nő férfiaknak. Általánosabban beszél a férfiakról, nem annyira szólítja meg őket, sokkal leíróbb. Azt vártam tőle, hogy majd ebből is tanulhatok dolgokat, például jobban érthetem majd a hülye pasik hülye lépéseit és játszmáit (bár szeretem azt gondolni, hogy van jó pár, amit már ismerek, de life long learning van vagy mi), de túl sok hasznos infót nem sikerült összeszedni belőle. Szóval ennyi, tényleg. Sokkal lassabban is haladtam vele. Nem ajánlom. Nem is tudok nagyon írni róla, pedig a napokban fejeztem be. És még drágább is, mint a nő, érthetetlen. Spóroljatok magatoknak 4ezret és hagyjátok a boltban, azt javaslom.

Pedig most megnéztem a könyv hátsó borítóját, és az alapján olyan ígéretes volt. „Mitől boldog egy férfi? Miért van a férfiaknak szüksége pótmamára? Milyen az érzelmi intelligenciájuk? Miért nem képesek udvarolni? Miért nem képesek pihenni és egyedül is jól érezni magukat? Miért hasonlít a legtöbbjük egy papucsállatkára? (…)” Na most vagy nekem ennyire borzalmas a szövegértésem, de akkor levetem magam a legújabb platform cipőmről, vagy tényleg nincs ezekre a kérdésekre válasz a könyvben. (Utóbbi van, jóó?!)

Olvastátok ezeket a könyveket? Mi a véleményetek róluk? Tanultatok belőlük valamit, esetleg sikerült is változtatnotok?